Panyolai Marica

Panyola területe a honfoglalást megelõzõ idõben is lakott hely lehetett. A halászó-vadászó, késõbb földmõvelõ-állattenyésztõ ember számára a terület jó lehetõségeket biztosított, amit a honfoglalók is kihasználtak.A település néveredete bizonytalan. Nem valószínû, hogy az elsõ birtokosairól kapta a nevét. Elsõ okleveles említése 1247-bõl való. Nevét írják Ponula, Kisponula(1379), Ponyala, Panyola(1382) és Panyla alakban.
Panyola és környéke természeti adottságai már az õskortól jó lehetõséget biztosítottak az emberi települések kialakításához. A síkságból kiemelkedõ tereprészeken jó szálláshelyet találtak az erre vándorló népek is. Az ellenség támadásairól a ma is élõ folyók, az idõszakosan megtelt holt patakmedrek (halvány) és mocsarak is védték õket. Ezek nyomai ma is megtalálhatók.
Panyola a Szatmári-síkságon, a Tisza-Szamos-közben, közvetlenül a Szamos folyó jobb partján, a torkolattól kb. 12 km-re délre fekvõ település. A község mellett folyik a Túr szabályozott vízhozammal és 3 km-re északra a Tisza. E három folyó felszínalakító munkája eredményeként alakult ki az egyhangúnak egyáltalán nem nevezhetõ táj.

Javasolt útvonal autóval érkezõknek:

M3-as autópályán Nyíregyházáig, onnan a 41-es fõúton Vásárosnaményig. Vásárosnamény elején jobbra fordulni Mátészalka irányába, Vitka közepén tábla szerint Olcsva felé, az olcsvai kompon átkelve jut el Panyolára.